Április bolondja(i)

Jó magyar szokáshoz híven itt Svédországban sem hagyhattuk szivatás nélkül az embereket. Az egész procedúrát több napos agyalás, megelőző csapások, és tervezés jellemezte. Ki kellett gondolnunk olyan megvalósítható ötleteket, amik elég durvák, de mégsem lépnek át egy bizonyos határon. Azt hiszem sikerült, hiszen szinte mindenki vette az adást … aki meg nem, az később rájött magától is.

A gyakorlást Peti és Björn ajtaján kezdtük néhány méter ragasztószalag felhasználásával. Vicces volt, ahogy napokig bújkáltak a ragasztószalag-erdőn, hogy bejussanak a saját szobájukba, nem sejtve a brutális finálét. Mindenki nevetett rajtuk, de nem bánták, hiszen ők már csak ilyen lököttek. Majd egy Maxi-túra után beszereztük a szükséges kellékeket: 132m ragasztó, 40m kötél, 150db szerpentin guriga. Ennyi muníció pont elég volt ahhoz, hogy ne vágjon földhöz minket anyagilag, viszont kellően nagy meglepetést okozzon a delikvenseknek. :p

És elindult az akció, amire vártunk. Április 1. hajnalán nekivágtunk őrült magyarok (ahogy hívnak az itt lakók)  Strandparken kihalt részének, hogy tervünket végrehajtsuk. Björn szobájával kezdtük, mert bírjuk őt. ^^ Az ajtaját ismételten beragasztottuk, majonézzel töltött kotonokat ragasztottunk az ajtajára illetve egyet ráhúztunk a kilincsére. Majd jöhetett Julie és Marta ajtaja, amit némi kötél segítségéve úgy összekötöttünk, hogy végül lazítanunk kellett a kilincsen, hogy az lejöjjön, amikor ki akarnak jönni, mert különben az ablakon keresztül kellett volna távozniuk a szobáikból. Ezután a szerpentinnel összekötöttük és kidekoráltuk a környék összes biciklijét, a házak főbejáratait, valamint Maria szobáját. Mondjuk itt történt egy kis bökkenő, mivel Tibi lebukott és Maria sikítását kint is lehetett hallani. Szegény csaj halálra rémült a betörőnek öltözött Tibit látván. De ez minket csak mégjobban feltüzelt: irány Björn és Igo kocsija! Azokat is kidekoráltuk szerpentinnel gazdagon, Björné még egy kis kólásdoboz köteget is kapott a vonóhorog mögé.

Úgy vélem senkit sem sértettünk meg a kis akciónkkal, hiszen mindenki vette a lapot. Bár Björnnek ébredés után kellett vagy fél óra, mire feldolgozta az eseményeket és az első sokk után rájött, hogy milyen nap is van … Julie és Marta is meglepően jól kezelelte a dolgot, mondjuk nekik már volt rutinjuk ebben a témában, ezért csak nevettek … bár nem tudom, hogy jöttek ki. XD Azonban Peti és Tomi nem sejtette, hogy én meg Tibi a “mindenajtótnyitó” kulcs birtokában szörnyű tervet eszeltünk ki. Ezért mikor a két delikvens elment itthonról belopóztunk hozzájuk. Itt meg kell álnom, mert közben engem is megtréfáltak. Indulásunkor hiába kerestem a bringámat, nem találtam. Lemondóan vettem tudomásul, hogy volt egy biciklim, de később kiderült, hogy ghost a ház mögé kötötte, és még a kulcsomat is kicserélte míg nem figyeltem, így eloldani sem tudtam, csak jóval később és Salama hatalmas nevetései után. Tehát felkerekedtünk a maradék ragasztóval a 19-esbe, Petihez és Tomihoz. A ház többi lakói nem tudták mire vélni az egészet, mi meg csak annyit fűztünk magyarázatként a dolgokhoz, hogy “Még mindig elseje van … ”

Tomival kezdtünk. A sárkányát felragasztottuk a plafonra, az egerét a függöny mögé, beragasztottuk a szekrényét, a laptopját átvittük Martahoz, az összes széket és ruháját egyhalomba feldobtuk az ágyára, és végül befogkrémeztük a kilincsét némi ajtóragasztás után.

Peti rosszabbul járt: a papucsait felragasztottuk a plafonra, a monitorára egy nagy “Április Blondja” feliratot tettünk, neki is feldobáltunk mindent az ágyára, és az ablaka elé ponyvát húztunk, és természetesen ő is megkapta a maga fogkrémadagját.

Mondanom sem kell, hogy mi rettentően örültünk, majd Tibi is elment. Ezt az időt kihasználva totálisan beragasztottam az ajtaját!

Kemény egy hajnal/nap volt sok mókával és bolondozással. Bár sem Peti, sem Tomi nem értékelte a fáradozásainkat, mert hulla kimerülten értek haza, és rettentő bosszút esküdtek … én komolyan félek, mert elég kreatívak tudnak lenni, azóta a cipőimet és a papucsaimat bent tartom a szobámban. Tibi is átragasztotta a kreálmányomat az én ajtómra, szal én sem bírtam bemenni először.

Egyedül a landlord vette zokon a kis tréfáinkat, aki a spanyoloknak panaszolta, hogy “Ez nem szép, ez nem jó” miközben szedte össze a szerpentint a házak elöl.

Az egészet megünnepelendő átjött Laui és Tomine is este, és szokásukhoz híven reggelig maradtak. Csaptunk egy minihepajt Kennyvel, Salamaval, Nannal, Tibivel, és a 2 svéd lánnyal. Majd egy páran átmentünk a 16-ba tovább szórakozni az őrült spanyolokhoz.

A napot azzal zártam, hogy hazakísértem Lauit. Mondta, hogy nem kell, de én ragaszkodtam hozzá, amúgy sem ártott egy kis felfrissítés az új szakom első órája előtt. Így hazaértem fél 9 környékén, aludtam pár órát és egy komplett zombiként bemásztam az órára, amiről a következő postban fogok írni.